Indiai asztrológia

A klasszikus észak-indiai Parasari-rendszert eddigi tanulmányaim – különösen Csom Mari – hatására Dzsaiminí dél-indiai technikáival ötvözöm. Csom Mari (akit mesteremnek tartok) szerintem nemzetközi szinten is egyedülálló felfedezéseket tett a Tibetben és arab földön is elterjedt 27 holdház (naksatra) használatáról. A naksatrákról már az Atharva-Véda is említést tesz. Tudomásom szerint ilyen aktívan az indiai asztrológia jelenkori művelői (Krishnamurti egyéni iskolája kivételével) többnyire nem alkalmazzák a holdházakat, pedig igen leegyszerűsítik az előrejelzést. Bonyolult számoszlopok tologatása helyett (amire a türelmes indiaiak igen hajlamosak) a holdházak sokszor tömör választ adnak a kérdéseinket, helyzetünket támogató energiákra. Csom Mari asztrológia-műhelyében néhány európai technikát is visszacsempésztünk egyfajta integrált asztrológiába, így az Uránusz-Neptunusz-Plútó használatát, valamint a legfontosabb tranzit-fényszögek értékelését.

Minden indiai rendszerben kiemelkedően fontos a holdcsomók használata (Ráhu és Kétu), ezek mintegy karmikus tengelyt képeznek a reinkarnációs térben. James Braha ajánlásával ellentétesen nekem az a tapasztalatom, hogy jó eredményekhez vezet a külső bolygók és a pontos fényszögek behelyettesítése az indiai, úgynevezett sziderikus képletbe. A képlet kiszámításához ugyanis el kell tolni a nyugati értékeket az úgynevezett ajanamsa (eltérés) értékével, ami például az én születésemkor, 1961 januárban kb. 23 fok 20 perc volt. Ez azt jelenti, hogy az emberek több, mint kétharmad részének máshova esik a Nap, az aszcendens (felkelő jegy), illetve a Hold, mint az európai elemzésben.

Ennek az eltolódásnak az az oka, hogy Európában a középkor elején (kb. amikor a két állatöv egybeesett) betiltották az asztrológiát. Később éledt újjá, arab közvetítéssel. Ezután az európai asztrológusok már nem vették számításba az úgynevezett precessziót, azaz a csillagképek fokozatos eltolódását (kb. 70 évente 1 fok), miközben Indiában évről-évre nyilvántartották. A mai európai állatöv az eltolódott, idegen szóval: tropikus állatövre épül, azaz csupán a Nap éves ciklusához igazodik (bár manapság sok nyugati asztrológus is a rögzített, úgynevezett sziderikus állatövet használja előrejelzéshez vagy reinkarnációs kutatáshoz). Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne meg a maga érvényessége: az európai asztrológia szinte újradefiniálta magát az elmúlt évszázadok során, és kiváltképpen alkalmas a finom jellemzések, hajlamok vizsgálatára.

Közös a két asztrológiai rendszerben a tranzitok használata, vagyis, hogy a születési képlethez képest hol találhatók a bolygók egy adott időpillanatban. Az indiai asztrológia ezen kívül alkalmazza a Hold helyzetéből kiszámított dasák, vagyis bolygókorszakok technikáját. Maharisi Parasára könyve szinte negyvenféle dasa-rendszert említ, ebből a legalapvetőbb a 120 éves Vimsóttari-ciklus, melyet a születési Hold pontos helyzetéből számítunk ki. Az indiai asztrológia általában sokkal inkább Hold-központú, és a Holdtól is számítják az asztrológiai házakat (egy ház = 30 fok = egy jegy). Az ősi rendszer olyan egyszerű, hogy agyagtáblákra is lehetne rajzolni,
Az eltolódásból következnek a világkorszakok (jugák) is. Ha a legszélesebb körben elfogadott Lahiri-féle ajanamsát vesszük alapul, a két állatöv legutóbb az i. sz. III. században esett egybe. Ma a Nap tavasszal a Halak csillagkép utolsó 6 fokában tartózkodik, tehát a Halak korszakában vagyunk (nem a Vízöntőben – a közhiedelemmel ellentétben – és ott is maradunk még vagy négyszáz évig). Erre a korszakra jellemző a kereszténység feltűnése is (Jézus jelképe a hal volt).
A középkorban volt az emberiség a Káli-jugában, a legsötétebb korszakban – most a Dwapara-júga bevezető szakaszának végén tartunk. Erről az ősi iratok (pl. a Visnu-purána) úgy szólnak, hogy a tudomány és a technika rendkívüli fejlődésnek indul, különösen a tér leküzdésének technológiái.

Az indiai asztrológiában egy embernek sokszor tíz vagy több képletet állítanak fel, aszerint, hogy életének melyik területére kíváncsi. Általában pontosabb adatok szükségesek az előrejelzéshez, mint ami Magyarországon megszokott, de ez a rendszer más pontosítási eszközökkel él, mint az európai. Ezért ajánlatos, ha egyéni elemzésre jelentkezel, hogy percre pontosan tudd születésed idejét – vagy esetleg egy külön alkalmat fordíts a pontosításra.

Mantrák, színek, ékkövek is vannak az egyes bolygókhoz rendelve, ezek sokszor finomíthatják az ember egy-egy nehéz korszakát. De fontos tudni, hogy az indiai asztrológia a lélek útjáról szól, vagyis, hogy milyen energiákból jöttünk, mi felé megyünk, mit kell tanulnunk, mi nehéz nekünk, és mi megy könnyebben, mint embertársainknak. Bizonyos tapasztalatok eszerint nem „megspórolhatók”, mert a lelkünk sokszor mást akar, mint az egónk. Más dolgokon igenis lehet – és kell is – változtatni: szeretettel, tudatosítással, elhatározással, kegyelemből stb. De ahhoz, hogy tudjuk, mit változtathatunk sorsunkon, érdemes megnéznünk, mik az adott keretek.

Az indiaiaknak igen fejlett technikáik vannak az összeillőség vizsgálatához, ehhez nem kell mindig pontosan tudni a másik születési percét. Van továbbá egy olyan technika is (prasna), ami a kérdés feltevésének időpontjától és helyétől függ. Arra is rákérdezhetünk, hogy milyen időszakban és milyen napokon előnyösebb egy-egy tevékenység elvégzése – például üzletkötés, házasság (muhurta).

Magyarul már több bevezető munka olvasható ebbe a csodálatos tudományba. Az úttörők között van Bak János: A fény tudománya (Édesvíz), mely a Maharishi-Jyotish rendszerét ismerteti. (Bak János – 06/20/333-4444 – egyébként a Kála-program magyarországi terjesztője). Gauranga Dász könyve Dzsaiminí rendszerét ismerteti, és német nyelvből fordították Marcus Schmieke Védikus asztrológia c. munkáját, ez az észak-indiai rendszer összefoglaló ismertetése. Csom Mari integrált naksatra-alapú asztrológiájáról még nem jelent meg könyv, de készülőben van.

E témáról szóló cikkek, tanulmányok - főleg Csom Mari előadásaira alapozva - olvashatók angol nyelven a honlap legújabb oldalán.