Meditáció, a láthatatlan hatalom mélyén

 

A meditáció olyan tudatállapot, amelyben megszűnik alany és tárgy különválasztása, megszűnik maga az a tér amelyben lehetséges, és érvényes ez a kategória. A  meditációban az elme működése úgy változik meg, hogy azt a képességét, amivel normál tudatállapotban működik – az elme folyamatosan vibrál, reflektál és gondolatról gondolatra ugrál – teljesen elnyugtatja. A jógi uralkodik saját elméjén, szimbolikus értelemben a kezében tart minden erőt, ami rajta keresztül áthalad, és nem befolyásolja semmi külső és belső hatás. Az elme azonosul a szándékkal, amelyet az elme szült. A legfontosabb belátás a tudat kettősségének  legyőzése, a helyes megkülönböztetés tudásának megszerzése – röviden: a látszólagos valóság és az Abszolút Valóság közötti  megkülönböztetés képessége.

A meditáció a Rádzsa-jógában a legmagasabb szint. Ha teljesülnek azok a feltételek, amelyeket kitűzött a jóga az útnak eddig a szakaszáig, mint gyakorlati útmutatót, akkor a meditáció végzésének komoly reményekkel kezdhet neki a gyakorló. Ez nem jelenti azt, hogy nem szabad meditálni, vagy nem érdemes addig, amíg az ember nem sajátítja el a kriya-gyakorlatokat, a pránayáma-gyakorlatokat vagy az ászanákat. Sőt ajánlott úgynevezett meditáló pózban időzni minden nap egy rövid időre a gyakorlatok során –lehetőleg naplemente előtt egy órával vagy után fél órával, és napfelkelte előtt két órával vagy után egy órával – hiszen a különféle feladatokat úgy is felfoghatjuk, mint előkészítő gyakorlatokat a meditációra.

 

A jógában a meditáció fokozatait a pratyahárával, az érzékek visszavonásával kezdjük.
A dháraná feladata a koncentráció megtartása, a dhjána az elmélyült meditáció formája  külső segítség nélkül. Végül a szamádhi, amely már a tér és idő rendszeréből kitörve egy magasabb tudatállapot elérését nyújtja.
A meditáció menete testi szinten:

• kényelmes ülőpóz megtalálása
• a test ellazítása
• a légzés tudatosítása
• a test és a légzés összehangolása
• gondolati, érzelmi "dolgok" elengedése .
• a figyelem a mellkas középpontjára irányul

Az anáhata csakra a test abszolút középpontja.
A test, mint a tudat leképeződési helye, térképként szolgálhat és megmutatja hol vannak zavaró tényezők a saját életünkben, kijelöli a görcsös területeket, feltárja azt, hogy melyek a gyenge pontjaink – pl. a testi fájdalom, a viszketés, a nehéz lélegzetvétel erre történő jelzések – és eszközt nyújt ennek belső gyógyítására, vagy egyensúlyban tartására.

 

Relaxáció - A tudat elcsendesítése és a test  ellazítása

Itt találjuk meg a békét és a szabadságot térben és időben.
Leginkább fekvő, pihenő testhelyzetben befelé figyelünk, és hallgatjuk a belső csendet.
Így a relaxáció- és meditációs technikákon keresztül rátalálhatunk saját belső békénkre, 
benne találjuk magunkat testünkben és igazán felfrissülhetünk.
Az elmélyüléshez még hozzásegítenek az „ericksoni minták”, amelyek a tudattalanhoz szólnak közvetlenül, így a lélek gyógyulása a lélek és test összhangja még nagyobb teret kap. 

A gondolatok elcsitulása közel jár a meditáció kezdetéhez, amelyet mindig ülve végzünk, mivel az éberség gyakorlása, vagyis a tudatosítás az egyik legfontosabb tényező a jóga tanításában. Alapvető a keleti hagyományok mindegyikében – a jógától, a harcművészettől kezdve a buddhizmusig.

A  XX. század egyik nagy mestere erről így ír:

„A meditáció abból áll, hogy tudatában vagyunk minden gondolatunknak,
minden érzésünknek,
hogy soha nem ítéljük jónak vagy rossznak őket,
hanem megfigyeljük, és velük mozgunk.
A megfigyelésnek ebben az állapotában
elkezdjük megérteni a gondolat és az érzés minden rezdülését.
Ebben a tisztánlátásban születik a csend.”

(Krishnamurti)

 

„Amikor egy ember élete, amely minden figyelmetlenségtől mentes,
megtalálja egységét a lélekben, akkor a végtelen felismerése
olyan közvetlenné és természetessé válik, mint a tűz fénye.”

(Rabindranath Tagore)