A Prána
A prána általános jelentése: életerő. Az emberi dimenziót tekintve elsődlegesen a lélegzésen keresztül ragadhatjuk és figyelhetjük meg. Vagyis a prána olyan energiaáramlás, amelyet az ember maga irányíthat és alakíthat, s ennek gyakorlása során olykor akadályokba ütközhet. A jógalégzés három fázisból áll: a kilégzés, a belégzés és a légzésvisszatartás (a légzés kinttartását általában nem szokták külön említeni.) A Jóga-szútrát idézve: „A kilégzett, belégzett vagy visszatartott, hely, idő és szám szerint szabályozott életáram hosszú és finom lesz."
A prána a testben állandóan jelen van. Például a vérben, az idegekben, a belső szervek körül, a mirigyekben, és természetesen az agyunkban (a tudatban) is. A csakrák is a pránán keresztül kapják az energiát, a táplálékot, ami által működik a szervezetünk nagy része. A finom prána működése már a tudatra is kihat, vagyis kölcsönösen hatnak egymásra. Tehát minősége a tudatállapottól függ. A tudat minősége a tudatállapot változás során változik, módosul. A hatha-jóga általam gyakorolt iskolájában négyféle tudatállapotot ismerünk: a tudattalan. a tudatalatti, a tudatos és az isteni tudatosság szintjét. A tudat akkor működik helyesen, ha a különböző szintek egyensúlyban tartják egymást, más szóval a tudat rendelkezik helyes megkülönböztető képességgel. Ennek elérésére a legcélravezetőbb technika a pránayáma.
A jóga alapvető fontosságot tulajdonít a pránának, és azon belül a pránayámának. A Jóga-szútra külön tárgyalja az erre vonatkozó szabályokat, melynek lényege a prána uralom alá vonása, irányítása, amin főképp a légzésvisszatartást érti.
Ahhoz, hogy a pránayáma egyáltalán elkezdhessen működni a jóga útján járók életében le kell győzni bizonyos belső ellenségeket, amelyek hétköznapjainkat, szokásainkat és kapcsolat rendszerünket behálózzák.
Ezek a következőek:
- Káma – vágy
- Kródha – harag
- Madha – féltékenység
- Lobha – kapzsiság
- Moha – kötöttség, kötődés.
Ezt a szakirodalom ahamkárá-nak nevezi ami, annyit jelent, hogy „én csinálom”, vagyis az ego működtet engem. De létezik ennek egy olyan jelentése, ami bizonyos körülmények között elsődlegessé válhat, anélkül, hogy negatív felhangja lenne, ez pedig egyszerűen az életösztön, az élnivágyás ösztöne ami az élővilág egyik legerősebb ösztöne.
Ennek különválasztása, vagyis megkülönböztetése saját tapasztalati belátások mentén is a gyakorló feladata. Ehhez hatalmas segítséget nyújt a pránayáma, mivel a tudatot megtisztítja a felesleges sallangoktól, fátylaktól, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy úgy lássuk a dolgokat, ahogy azok vannak.
A légzés tudatosításának gyakorlatát a legegyszerűbben kell elkezdeni.
A pozíció amiben a gyakorlatokat végezzük lehetőleg a kényelmes ülőhelyzet legyen. A természetes légzés figyelése, majd pedig annak finom befolyásolása, aminek következtében lelassul a lélegzés és nyugodt, egyenletessé válik a három fázis üteme.
A nadi sodhan a pránayáma egyik legfontosabb gyakorlata, ugyanis az idegeket megtisztítja a káros anyagoktól, gondolatoktól, energiáktól és egyensúlyba hozza a jobb és a bal oldal működését. Magyarul váltott orrlyukú légzésnek hívják, és sokféle változatát és variációit más pránayáma-gyakorlatokkal kombinálva használják a gyakorlatok során.
A gayatri pránayáma a légzésvisszatartás és egy mantra kombinálásával végezendő.
A bhasztrika, amely álló helyzetben a rekeszizom összehúzásával és kiengedésével kell végezni, az orron át fújva ki a levegőt. A lehető legalkalmasabb gyakorlat a kimerült és elfáradt test felélesztésére. Ennek magyar neve : fújtató légzés.
A kapálapháti erős kilégzéssel járó fújtató légzés, amelynek következtében a homloküreget is tisztítja.
A légzésvezetés szerepe elválaszthatatlanul hozzátartozik az ászanák végzéséhez. A bennenyugvás ideje alatt a légzés segítségével nyújtható és lazítható az izom. Az ászanák végzése közben lévő lazításkor pedig a teljes jóga légzés lassú menetét érdemes végezni.
A meditációnak része a pránayáma, hiszen ennek köszönhetően tud az elme olyan állapotba kerülni, hogy a figyelemösszpontosítás megtörténhessen.
A prána áramlása a testben a nádik (csatornák) sokaságán keresztül történik, méghozzá a főcsatornán – a szusumnán – és a két mellékágon az idán és a pingalán át. Ennek működési mechanizmusa külön ismertetést igényel, a kundalini-jóga és a csakrák témakörébe tartozik.