„Átzuhanni, az fáj.

A változás szűk száján átcsúszni,

az horzsolás.”

(Nádasdy Ádám: Maradni, maradni)

 

A jógáról és a gyógyító mozgásmintákról

 

Az érzések és mozdulatok jógája a Hold jegyében

„Az örökkévalóság szólít!
Kelj fel, s ne aludj tovább!
Az élet egy álom,
mely tegnap kezdődött,
s holnap véget ér.
Kelj fel!
Ébredj!
Ne aludj tovább!”
(Selva Raja Yesudian)

Ilyenkor talán ráébred az ember, hogy mire megengedi magának a jót, addigra elmúlik rá a lehetőség, leszáll a nap, tovaúszik az éj.

• Hogyha „kint” – magad körül, a világban – nem jót tapasztalsz, annyit jelent, hogy benned is valami hasonló munkál.
• Hogyha valami a figyelmünk határain belülre lép, valami dolgunk van vele.
• Néha nem feltétlenül azt látjuk, amit látni szeretnénk, mégis szembe kell nézni vele, mert sorsunk egy része.
• Változás csak időben és térben lehetséges, ezért az „itt és most” gyakorlása hoz igazi változást.

Már 38 éves vagyok, és sok mindent megkaptam az élettől eddig, amiről álmodni sem mertem – igazából álmodozni azért igen – szerelem, család, gyermek, otthon, alkotások, virágok a kertben, esély a megszabadulásra.

Tizenöt éve foglalkozom jógával kisebb-nagyobb intenzitással. A Tan Kapuja Buddhista főiskolán kezdtem Selva Raja Yesudian tanítványától, aki a Rádzsa-jóga alapjaiba vezetett be, később Maheshvarananda Swámiji egyik tanítványától tanultam. Yiengar tanítványaitól rendkivüli felismeréseket és tapasztalatokat kaptam az ászanákban rejlő végtelen lehetőségekről  és a test fegyelmezésének a módjáról. Ebben a tekintetben sokat kell még tanulnom. Gyakran azt veszem észre, hogy inkább azokat a helyzeteket gyakorlom, amik már  jól mennek és kerülöm, azokat, amiket igazán kéne gyakorolnom. Talán azért, mert az a biztos és biztonságos. Ilyenkor kínos a szembenézés,  inkább jobbra-balra nézelődöm. Ilyenkor jó esetben jön a meditáció, és megérint az a hatalmas egység, melyben én egy apró pont vagyok. Bentről befele nézek és létezem. 

Inspirálóan hatott rám Gálik Éva táncos és tánctanár jóga-tánca, melyben a test lassú és folyamatos mozgásán át a lélek is szabad teret kap. Ezért is fontos számomra a harcművészet elemeinek bizonyos lelassított változata, mert a belső erő, az energia – a „csi” – megtapasztalása így a legközvetlenebb, közel áll a tánchoz, ami az áramlás művészete. Részt vettem még Berkes Judit kineziológus tánckísérleti műhelyében, ahol  Roth Gabriella által kidolgozott módszerét és Osho  Dinamikus meditációját gyakoroltuk, bár csak távolról van köze az ülő meditációhoz. 
A jóga és más mozgás gyakorlásának szinte alapját képezi a Hold járásának és állásának követése és alkalmazása, hiszen a Hold közvetlenül hat a testünkre, az érzelmi életünkre és a tudatunkra. Ennek fényében a Hold adja meg a keretét napi szinten az életünk minőségének.  A csakrák  működését is ezen keresztül tudjuk tisztítani, erősíteni és harmonizálni. A mozgás és az elmélyülés közös tánca adja meg azt a belső ritmust, amiből aztán egy olyan életet lehet élni, ami belülről, középről irányított. Igy táncolunk együtt az ősi ritmusok szerint, testünkre és a létezés örömének és nagyszerűségének élményére hagyatkozva.

Namasté

 

A Sorsmodellezés

(Családállítás és rendszerfelállítás)

"Minél inkább képes az ember az elengedésre, annál messzebbre juthat a lélek"

(Bert Hellinger)

 

Amikor először találkoztam ezzel a módszerrel, rögtön mélyvízben éreztem magam, ahol a víz sodrása olyan erős volt, hogy csak néha akartam levegőt venni és inkább a búvárkodás élményét élveztem. Lassan évek alatt átitatott az a mélységes alázat és tisztelet az igazság és az élet iránt, amit korábban csak pillanatokra éreztem. Elindultam és most már meg sem állok  ezen az úton, amit  most már a saját utamnak mondhatok.  Ezt leginkább tanáromnak és lelki segítőmnek, Kövesdi Krisztinek köszönhetem, aki hat éve támogat és a hullámvölgyekben is mellettem állt.

A családállítás olyan út számomra, amit csak tapasztalat útján lehet továbbadni. A szabályok, amiket Hellinger felállított, a lélek törvényei, amelyeket nem lehet felülírni, csak megérteni és megtapasztalni. Azokra  törvényekre gondolok, amik arról szólnak, hogy hol a helyem és ki vagyok, mit teszek, mi az én felelőségem és mi nem.

Az volt az egyik legnagyobb revelációm, amikor kiderült, hogy az én csöpp életem beágyazódik egy nagyobb egészbe. Olyan téves képzetek uralkodtak a fejemben, a lelkemben, hogy a gabalyodás majdnem minden változatát megéltem. Az az egyik csodálatos adomány az emberekben, hogy óriási vágy él bennünk a Rend iránt, szeretnénk, hogy rend legyen bennünk és körülöttünk. De milyen rend? Ahogy Hellinger egyszerűen megfogalmazta, a szeretet rendje. A lélek a szereteten keresztül hat. A szeretet és igazság gyönyörű szavak, mégis elfedik előlünk a látás igazi természetét. Amikor megbomlik a rend -- és a rend általában megbomlik időről időre, mert nem vagyunk tökéletesek -- akkor a szeretet olyan utat választ magának ami túlmutat a személyes kompetenciánkon, eltévedünk a saját lelkünk bugyraiban és elfeledkezünk arról, kik vagyunk.  Talán egy metaforában könnyebb érzékeltetni a rendszer-elmélet alapját. Ez olyan mint a dominó. Ha egyet kiveszünk a helyéről, akkor már semelyik sincs jó helyen és el kell mozdulniuk egy másfajta alakzatba, új sorrendet kell alkotni, hogy az űrt kitöltse egy másik. Mivel a rendszer nem engedi, hogy egy is közülük hiányozzon, ezért beáll annak a helyére. Innen már nem követhető a domino-hasonlat, mivel a tárgyi világ eltér az organikus és mindig megújuló élet csodájától. Az emberi lelket végtelenszámú variációban alkotja meg a tudattalan, a szeretet és összetartozás jegyében. Konkrétabban kifejtve, egy olyan mintáról van szó, ami családon belüli ismétlések sorozata és annak variációi. Ebbe a sor(s)mintába születünk bele és követjük, addig, amíg fel nem ismerjük, hogy máshogy is lehetne és nem kötelező ugyanazt a mintát követni. Ez nem azt jelenti, hogy nem követjük az ősök példáját, hanem azt jelenti inkább, hogy ha kibillent az egészéges minta, akkor azt visszaállíthatjuk ebben a térben. Itt megemlíteném a kollektív mező fogalmát, amit a tudósok morfogenetikus mezőnek neveztek el. Ez egy szinkronicitás is egyben, mert Sheldrake magától talált erre az elméletre majdnem azonos időben, mint amikor Hellinger rájött arra, hogyan működik a családi tudattalan tér. Valószínű ugyanabban a térben tartózkodtak egy ideig. A párhuzam nagyon lényeges abból a szempontból is, mert így még közelebb juthat ez a módszer a kiteljesedéshez. Hellinger eredetileg pap volt, Sheldrake pedig biológus. Hellinger a későbbiekben azt mondta, hogy filozófus lett. A filozófián belül a fenomenológia követőjének tartja magát, ami annyit jelent hétköznapi kifejezéssel, hogy a jelenségeket megfigyeli és azon keresztül lát és olvas. Nem elméleteket gyárt, hanem a megfigyelései és a saját tapasztalatai vezetik a gyógyítói úton.

Teljesen elhivatott lettem a hellingeri módszer iránt és igyekszem méltó lenni arra, hogy ezt csinálhatom.

Melocco T. Anna

 

• www.sorsfonal.net