A nominalizáció és a metamodell alapjai
A nominalizáció az ericksoni minták gyökeréből ered. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy igében kifejezett folyamatból „tárgyat csinálunk” a nyelvi kifejezésmód segítségével, konkrétabban a kihagyás segítségével. Az igei kifejezésnél mindig hozzá kell tennünk a folyamat lényegét kifejező igéhez a kísérő jelenségeket: az alanyt, sokszor a tárgyat is, és a cselekvés stb. (folyamat) többi körülményét vagy részét. Ehhez képest a nominalizáció hiányos.
Például:
1. József nyugodtan teszi le a csészét --> József körül nyugalom van.
Az ilyen kihagyást az ericksoni transz-beszédben kiegészíthetjük általános jelentésű névmásokkal, pl. valaki, valahol, valami, az ember stb. Az általányos alany is tulajdonképpen ericksoni minta.
2. Valaki egyszer itt élete legnyugodtabb óráit élte át.
Lépésről lépésre is eljuthatunk a konkréttól az absztraktig:
3. Megbékülök a belső párbeszédemmel, miközben szemlélem a templom díszítéseit → ebben a templomban békét érzek, miközben szemlélem a templom díszítéseit --> a templomokban sokszor megmagyarázhatatlan béke honol (itt már eltűnt az alany is), vagy: --> ezek a templomi díszítések valahogyan békés érzést keltenek az emberben (ez már nagyon ericksoni).
Attól, hogy kihagyjuk a konkrétumokat, a legtöbb hallgatónak az az érzése támad, hogy egyre öröklétűbb a nominalizáció tartalma, minél absztraktabb – hiszen bárki bármikor behelyettesítheti magát „a templom békéjébe”. Vegyük észre, hogy egyszerű absztrakt főnevek, pl. az érzés is nominalizációk!
érzés = [valaki] [érez] [valamit].
Tulajdonképpen a 3. utolsó variációja egy folyamatra utal, aminek a lényegét így lehetne summázni: a beszélő azt sugallja, hogy a nyelvi közlés hallgatója békét érezzen, és ezt kösse össze a templomi díszítésekkel.
A reklám, a politika és a gazdaság nyelve gyakran halmozott nominalizációkra épül.
Számoljuk meg az absztrakt főneveket az alábbi mondatokban, és fordítsuk le konkrét képekre, hangokra, érzésekre. Tegyünk fel kérdéseket, amelyek az absztrakt főnevek mögött álló konkrét információt „kitermelik” (olykor nincs is ilyen információ).
4. A termelés fokozódása és növekedés a demokrácia lehetőségeit nyitja meg a nép előtt.
(Ki termel mit? Mi növekszik, hol, és kik mérik? Kik uralkodnak ki fölött a demokráciában? Mi lehetséges konkrétan kinek? Ki az a nép, és hová akar menni? mi köze a termelésnek a demokráciához? Ki szerint függ össze ez a [legalább] hat viselkedés itt és most?)
5. Az ország nemzeti jövedelmének átlagos csökkenése depresszióval tölti el a befektetőket.
6. Az oktatás elsőrendű fontosságából indul ki a számítógépes műveltség hangsúlyozása.
Ilyenekkel gyakran találkozunk a tudományok azon részében is, amelyek nem dolgoznak formális nyelvvel (mint például a fizika), és nem konkrét jelenségekről szólnak.
Gregory Bateson, az NLP egyik szellemi atyja egyfajta nyelvi-filozófiai tudománykritikát alkotott meg az ötvenes-hatvanas években. Észrevétele szerint a tudomány bizonyos része tele van olyan (udvariasan) „magyarázó princípiumnak” nevezett kifejezésekkel, amelyek folyamatra lefordítva semmit sem jelentenek. Ilyen pl. az ösztön. Természetesen semmi baj nincs, ha a szó használója tudatában van annak, hogy nyelvileg mit csinál. Az állatok tanulmányozói viszont gyakran oksági kapcsolatokat feltételeztek az ilyen szavak alapján:
7. A madár tévedhetetlen vándorlási ösztöne okozza azt, hogy mindig magától rátalál a déli útvonalra…
Bateson udvariatlanabbul úgy emlegette ezeket (Moliere Képzelt beteg c. drámájának orvosvizsga-jelenete alapján), hogy dormitív princípiumok. A vizsgázó orvost megkérdezik, hogy mitől altat az ópium. Válasza: azért, uraim, mert az ópiumban dormitív princípium van.
Vagyis az ópium azért altat, mert altató elv van benne, más szóval azért altat, mert mindig altat. A madár azért talál rá mindig a déli útvonalra, mert ezeknek a madaraknak ez az ösztönük, vagyis a tudósok megfigyelései szerint mindig ezt csinálják maguktól. Más szóval, azért talál rá magától a déli útvonalra, mert az ilyen madár magától mindig rátalál a déli útvonalra…
Bateson tudománykritikáját, mely később az NLP-ben még szilárdabb alapokat nyert a Chomsky-féle generatív nyelvészettel, episztemológiának nevezte. Ez a gyökerek kutatását jelenti görögül.
Fel kell figyelnünk arra is azonban, hogy az NLP-ben nem az a cél, hogy mérhető külső valóságra redukáljunk minden nyelvi közlést. Csupán az a megfigyelés az egész alapja, hogy amikor (normális) emberek (normális) mindennapi közléseket tesznek, akkor úgy értik és értetik meg magukat, hogy villámgyorsan képeket, hangokat, érzéseket tesznek az esetlegesen absztrakt szavak mögé. Ha valaki a belső valóságáról beszél, valószínűleg súlyos ericksoni mintákban közli a mondandóját. Azonban ha ezt nem tudja lefordítani konkrét élményekre, amiből nyeri az absztrakciót, akkor olyanféle gondolati hibákat halmoz, mint amilyeneket Bateson a tudósok gondolataiban kritizált.
A kérdezős, konkrétumok irányába haladó módszer (metamodell) nemcsak arra jó, hogy rossz transzokat és önelégült elméleteket elhárítsunk magunktól, hanem arra is jó, hogy egy konkrét ember privát valóságát felderítsük. Éppen ezért pszichológusok és tanácsadók igen nagy hasznát vennék, természetesen, ha a kérdezés során a rokonszenv határait nem sértik meg. Ez különösen érvényes a képességre és lehetőségre vonatkozó állításoknál és hiedelmeknél.
Például:
8. Mostanában úgy érzem, nincs értelme az önzetlen szeretetnek.
Kit szerettél? Mikor? Mitől érzed ezt? Hogyan jelentkezik ez az érzés? Mit élsz át belül, ha azt a szót mondod, szeretet? Mit jelent az számodra, hogy nincs értelme valaminek? Nincs célja? Ki viselkedik a világodban önzetlenül, és ki önzően?
9. Amiatt szenvedek, hogy a főnököm folyton zaklat, mégis úgy érzem, hogy nem tudom otthagyni ezt az állást.
Konkrétan hogyan zaklat a főnököd? Mit csinál, ami zavar téged? Hogyan kerülsz tudatába annak, hogy „szenvedsz”? Mi gátol meg benne, hogy otthagyd ezt az állást? Mi történne, ha mégis otthagynád?
A metamodell ellentétes irányában többynire az ericksoni minták találhatók, de találunk egy-két olyan nyelvi formát is, amelyeknek többnyire nem sok hasznát vesszük az ericksoni gyógynyelvben. Ilyen az időt kitágító túlzó kifejezésmód:
10. Mindig rendetlenséget hagysz magad mögött.
sokszor gondolatolvasó mintával párosítva:
11. Sohasem szerettél igazán…
Olykor nyilvánvalóan más az egész kommunikáció célja, mint ahogyan a felszíni megjelenés miatt véljük.
A: Sohasem viszel el moziba…
B: Nem igaz, tavaly télen is többször voltunk moziban.
Itt – ha a fentiek alapján másféle gondolatolvasásunk támad, és nem hisszük el a sohát – feltehetünk másféle kérdéseket is, pl.
B: Azt szeretnéd, ha moziba mennénk?
Nemrég elolvastam egy könyvet az ösztönökről. Egy fél fejezetet szentelt a szerző annak, hogy tulajdonképpen kétféle ösztön létezik, mert a német nyelvű kutatók kétféle főnevet használtak leírásaik során…
Azt kívánom, hogy érezzétek meg az ericksoni kommunikáció fortélyaiban, és ellentétében, a metamodellben rejlő érdekes tapasztalatok által életünkbe hozott vidám és nyugodt nyelvi tudatosságot a tanfolyam során, és vegyétek észre, hogy milyen ügyesen kommunikáltok már most…